A legtöbb kisvállalkozásnak ma már van Facebook-oldala, sok esetben Instagram-profilja is. Időnként születnek posztok, néha tudatosabban, máskor inkább csak azért, mert „kellene”. Van, amikor érkezik reakció, és van, amikor szinte teljes a csend.
Közben ott marad egy érzés: foglalkozunk vele, de nem látjuk tisztán, hogy jól működik-e.
A közösségi jelenlét sok vállalkozásnál nem azért esetleges, mert a tulajdonos nem törődik vele, hanem azért, mert nem világos, mihez képest kellene működnie. A posztolás gyakran elszakad attól, hogy milyen konkrét szerepet kellene betöltenie a vállalkozás működésében, és önálló, elszakadt aktivitássá válik.
Gyakran azért készülnek bejegyzések, mert mások is ezt csinálják, vagy mert valaki ezt javasolta. Amikor azonban felmerül a kérdés, hogy egy adott posztnak mi a konkrét szerepe a működésben, mit kellene támogatnia, vagy milyen döntést készít elő, arra már jóval nehezebb egyértelmű választ adni.
Amikor a változtatás csak kísérletezés
Ilyenkor általában a forma kezd el változni. Más típusú posztok készülnek, több kép, kevesebb szöveg, humorosabb vagy éppen komolyabb hangnem jelenik meg. Ezek a módosítások elsőre tudatos döntésnek tűnhetnek, legtöbbször azonban inkább reakciók a bizonytalanságra. Nem arról van szó, hogy ezek rossz irányok lennének. A probléma inkább az, hogy nincs egyértelmű működési alap, amihez viszonyítani lehetne őket. Így a változtatások nem egy tudatosan felépített rendszer részei, hanem egymást követő próbálkozások.
A közösségi jelenlét nem stratégia
A közösségi platformok önmagukban nem adnak irányt. Nem mondják meg, miről érdemes beszélni, milyen hangnemben, kinek szóljon egy bejegyzés, vagy mikor van valódi értelme megszólalni.
Az irány nem a platformból jön, hanem a működésből.
Ezeket a kérdéseket mindig a vállalkozás működéséhez, céljaihoz és helyzetéhez képest lehetne eldönteni. A közösségi kommunikáció nem önálló tevékenység, hanem a vállalkozás működésének nyelvi kivetülése. Ha maga a működés nincs tisztán meghatározva, a kommunikáció sem tud stabil lenni.
Amikor hiányzik ez a viszonyítási pont, a közösségi jelenlét kiszámíthatatlanná válik. Időnként működni látszik, máskor nem hoz eredményt, de a különbség oka nem azonosítható pontosan. Nincs egyértelmű alap, amihez mérni lehetne az eredményeket és a döntések következményeit.
Ez hosszú távon nemcsak eredménytelenséget, hanem fáradtságot is okoz. A folyamatos posztolás, az ötletkeresés és a kísérletezés energiát visz el anélkül, hogy valódi biztonságérzetet adna.
Sok vállalkozás jut el arra a pontra, amikor már nem újabb posztötleteket keres, hanem azt szeretné végre tisztábban látni, hogy mihez képest kellene megszólalnia. Nem több aktivitásra van szükség, hanem egy olyan viszonyítási pontra, amelyhez a közösségi jelenlét vissza tud kapcsolódni. Amíg ez az alap nincs meg, a közösségi kommunikáció kiszámíthatatlanul működik.